Missziós munkáink

Gyülekezetünkben Börtön Missziós munkát végzünk, Hajnal László segítségével. Képek a misszióról a Galériában.
 
Beszámoló a Börtön Misszióról
„Az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.”

„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Máté 28, 18-20.

Nagyon boldog vagyok, és hálás az Úrnak, hogy lehetővé tette számunkra is a fent idézett igei felszólítás teljesítését. Megértettük, elmentünk és megéltük. Jézus is így tett.
2009-ben sok lehetőségünk volt az evangélium hirdetésére a börtönökben.

Azért is hálás vagyok —mindenek előtt az Úrnak —, hogy voltak testvérek, akik e szolgálatból részt vállaltak velem. Más testvérek imáikkal, forintjaikkal és egyéb más formában segítették a börtönmisszió végzését.

2009. december 5-én dr. Sangala Pierre testvér Békéscsabáról társult velem, Karácsonykor pedig különleges ünnepségeken vehettünk részt. Ez alkalommal Adamik László lelkipásztor (Sarkadról) Kalmár Gyula és felesége Anikó meg Petneházi Géza (ők Békésről) jöttek velem. Három börtönben is ott lehettünk a fogvatartottak között és szolgálhattunk feléjük.
2010-ben előreláthatóan bővül a szolgálati lehetőségünk. Újabb vasrácsok nyílnak meg az evangélium hirdetése számára. Bízom abban, hogy újabb segítő szívek is nyílnak és kezek mozdulnak a támogatásunkra.
Tudom, hogy az Úr most is valóra váltja ígéretét: „…én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Hajnal László

„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.” (Máté 25, 34-36.)

„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent
engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot
hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket
meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást
hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását,
hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,”
(Lukács 4, 18.)

 

A következőkben egy riportot olvashatnak, melyben Durkó Sándor kérdezte testvérünket a missziós munkáról.
A Misszionárius Hajnal

A misszionáriusokról mindenkiben él valamilyen elképzelés. Az afrikai őserdőben a meztelen, kannibál indiánok között Jézusról beszélni, hát ez nem lehet semmi. És a börtönökben, a hétpróbás, profi bűnözők között Jézusról beszélni? Ez sem semmi.

A környezetünkben is láthatóan vannak, akik bizonyos embereket, embercsoportokat kerülnek. Vannak, akik a szellemi fogyatékosokat, vannak, akik a testi fogyatékosokat, mások a magatehetetlen öregeket, megint mások a bűnözőket, a börtönben levőket.

A Békésen élő Hajnal László testvért közel fél évszázada ismerem.

Gyermekkori emlékkép, amikor munkájához kapcsolódóan láttam, ahogy kiskocsival húzza a zsákos krumplikat. Jó nagy „békességet” köszöntem neki is, meg mindenkinek, akivel az óvodai vagy iskolai sétán találkoztam a gyülekezetből. És visszaköszönt.

Lelki érzékenysége mindig megmaradt. Gyermekeit is ebben a szellemiségben, keményen nevelte, és nagyon fájt neki, amikor volt köztük, aki mégis a világot választotta. De az ima nem tért vissza üresen, és meghallgatást talált, még ha nem is akkor, amikor gondolta. Feleségével 1950-ben kötött házasságot, és az Úr hat gyermekkel áldotta meg őket.

A gyerekek felnevelése után feleségével a szüleiket, és a gyülekezetből időseket is gondoztak. Aztán a feleséget hazahívta az Úr, és ott maradt Hajnal testvér egyedül. Nem keseredett bele ebbe a helyzetbe, hanem kereste, Isten mit akar még idős napjaiban rajta keresztül elvégezni.
És akkor jött a börtön. Nem vitték, hanem magától ment. Önként. Evangéliummal a börtönbe.

Erről is faggattam, meg másról is. Bármerről is közelítettem a témát, mindig csak oda lyukadtunk ki, hogy erre a szolgálatra elhívást érző társakat keres. És reménykedik, hogy ezen a cikken keresztül talál is.

Mikor tértél meg?

Napra pontosan tudom, 1945 dec. 14-én, péntek este. Akkor nyertem Szentlélek-keresztséget is. Bemerítkezésem pedig a következő év pünkösdjének másnapján történt a Kettős-Körösben még 17 társammal együtt. Megtérésem előtt baptista közösségbe jártam.

A missziós lelkület mindig benned volt, vagy egyszer csak derült égből villámcsapásként ért?

A misszióban valamilyen szinten mindig benne voltam. Mentünk gyülekezeteket látogatni Bélmegyerre, Mezőberénybe. Később én is kaptam beosztást. Alakítottunk egy zenekart, melyben én voltam a nagybőgős. 40 évig énekeltem az énekkarban basszus szólamot. Sajnálom, hogy most már más zenei stílus a divat. Visszatérve a misszióra, lelkesen mentem missziózni télen, nyáron kerékpárral Sarkadra, Kondorosra, éveken keresztül.

Ez volt akkor a missziós őskor. És az újkor?

Egyszer, évekkel ezelőtt találkoztam Kurdi Istvánnal, akinek az édesapja bejárt a börtönökbe. Miután őt az Úr hazahívta, fia vette át ezt a szolgálatot. Vele 2002-ben mentem el néhány börtönbe Szegedre, Gyulára, Kecskemétre. Később külön váltak útjaink, de engem nagyon foglalkoztatott a börtönmisszió.

És hol szolgáltál egyedül a rabok között?

Gyulán, az ottani börtönben. Ugrálni tudtam volna örömömben, hogy ott szolgálhattam. Összejöttek 12-15-en. Ez nem egy olyan istentisztelet, mint a gyülekezetben. Ha beszélek az Igéből, közbeszólhatnak, kérdezhetnek. Sőt, utána személyes beszélgetésekre is van mód .

Gyulán leragadtál?

Á, dehogy! Kecskemétre kértem magam, ott kaptam lehetőséget Bérces Lajos lelkésztől. Minden hónap első és harmadik csütörtökjén járok oda. Csütörtökönként személyes foglalkozások vannak, vasárnap csoportos foglalkozás.
 
Megszeretted ezt a szolgálati területet?

Igen. Mélységesen együtt érzek a rabokkal, és úgy érzem, ők is szeretnek engem. Ezen tapasztalataim alapján jutottam el oda, hogy az utógondozás is nagyon fontos lenne. Felkeresni őket, miután szabadultak. Ehhez nagyon kérem a gyülekezetek támogatását.

Az elítéltek milyen problémákkal jönnek hozzád? Van tipikus probléma?

Van. Elmondják, miért kerültek be. Némelyek úgy érzik, ártatlanul vagy tévedésből. Van, aki elfogadja, beismeri bűnét, mások próbálják magukat mentegetni. Nem mindenki viseli egyformán a bűn terhét, és a börtönt sem. Van, aki elmondja, hogy megérdemli. Megkérdem tőle, hogy telik az idő, el bírja-e viselni az ottani körülményeket? Azt feleli, ha nem lenne tudatában, hogy megérdemli, belezavarodna. Az igazi probléma inkább az, hogy mi lesz velük, mikor kikerülnek.

Hogyan kerülsz először kontaktusba velük?

Szólnak, ha új ember kerül be. Nekem van rá lehetőségem, hogy kihívassam és elbeszélgessek vele.

Milyen eredményeket látsz?

Sajnos az eredményt nem tudom ellenőrizni, a távolság és az időhiány miatt nem tudunk kikerülés után találkozni. Sikerélmény, amikor látom a szívük megnyílását, az örömöt, amikor Bibliát adok, és az érdeklődést, az átélt változások élményét. Többeknél őszinte bűnbánat, változni akarás van. De vannak olyanok is, akik csak azért iratkoznak fel és jönnek ki hozzám, hogy addig se legyenek bent. Ahogy elkezdek beszélni, mindjárt bedobnak egy kérdést. Miközben erre felelek, egy másik társuk újabb kérdést tesz fel, hogy arra feleljek. Először behúztak a „csőbe”, de már ismerem a taktikájukat, és nem hagyom magam.

Mit tudhatunk, mi történik ott, a börtönfalakon belül?

Nagyon kemény dolgok vannak. A bűnnek a mocsara, amit férfiak a férfiak között megélnek. Van, akit az erősebb erőszakkal kényszerít brutális dolgokra, aminek nem csak fizikai, de lelki nyoma is marad.

Aki a börtönmisszióba bekapcsolódik, azt fel kell készíteni erre a feladatra. Téged valaki felkészített erre a munkára?

Nem, senki, csak a Szentlélek.

A raboknak van Istenhitük, vagy ateisták?

Különböző. Van, aki megmondja előre, hogy ő ateista, de meg akar hallgatni, vagy vitatkozni szeretne. Mások okkult dolgokkal foglalkoznak.

Vannak segítőid?

Néha igen. Kecskeméten Szerdi Szilárd, Gyulán Adamik Laci, akik gitárjukkal kísérik az énekeket. Az elítéltek ugyanis nagyon szeretnek énekelni. Viszem az énekeskönyvet, vagy ha sikerül, fénymásolok énekeket, és együtt énekelünk. Különösen a Bűnös a nevem című ének tetszik nekik. Így sokkal másabb az összejövetel.

Mások is járnak így a börtönbe szolgálni?

Igen, különböző egyházak képviselői meghatározott rendszerességgel. Ha valaki nem ér rá, helyettesíteni szoktuk egymást.

Vannak különleges események?

Kiemelt ünnep a karácsony. Ilyenkor a raboknak külön ünnepélyük van, ahová meghívnak. Gyülekezetünk pénzadománnyal is hozzá szokott járulni az ünnepléshez.

A kétegyházi gyülekezetben vagy presbiter. Támogatnak ebben a szolgálatban?

Igen, Makovei János lelkipásztor is támogat. A testvérek nagyon szeretnek, és kifogásolják is, hogy sokat vagyok úton. Mondom nekik, ha én megyek, ti is ott vagytok. Sokat imádkoznak értem. Csodálatos, hogy egy ilyen gyülekezet van a hátam mögött. Sokan viszolyognak egy kicsit ettől a szolgálattól. A kábítószereseket, hajléktalanokat jobban istápolják, és az látványosabb is. A börtönben nem lehet látványos dolgokat produkálni, fényképezni. Sok az energia-befektetés és nem igazán látványos a végeredmény. Azonban nem csak a megtérés az eredmény, hanem az is, ha valaki öngyilkossági szándékában beszélgetni akar velem, és nem teszi meg azt, amit a beszélgetés nélkül megtett volna.

Tudod, van a vetés és aratás törvénye. Nem biztos, hogy ugyanaz arat, mint aki vetett. Te most vetsz, és lehet, ebből ki fog alakulni egy olyan misszió, ahol többen tevékenykednek. Az is lehet, hogy olyanok fogják folytatni ezt a missziót, akik a börtönben tértek meg, esetleg a te bizonyságtevésedre. Ugye egészen más, ha valaki onnan folytatja? A mi feladatunk nagyon sokszor a vetés.

Igazad van. Legutóbb amikor a börtönbe indultam, ezt az igét kaptam: "Az Úr Jézus mondja: Aki arat, gyümölcsöt gyűjt az örök életre. Soha nem késő szolgálni!" Müller György bizonyságát olvastam: 70 éves korában kezdte el a missziós munkát. Jó lenne, ha lennének követőim! Az egész országból. Nekem ez a szolgálat rendkívül nagy örömet jelent. Igazat adok annak a testvérnek, aki ugyancsak ezt a szolgálatot végzi már hosszabb ideje, és egyszer ezt mondta: "Aki ezt a szolgálatot nem tudja teljes örömmel végezni – az ne csinálja!"

Ímé a recept: végy a missziós lelkület eredményeként elhívást, majd lelkesítsd be gyülekezeted, és szolgálj. Miközben szolgálsz és másokat felüdítesz, magad is felüdülsz. És ez korfüggetlen.
Forrás: http://eloviz.epk.hu/node/408

    
                  ELÉRHETŐSÉGEK

  
   Lelkipásztor: Fábián Márk Tamás

   Mobil:  70/311-6240

   E-mail: f_mark_t@citromail.hu

 

   A gyülekezeti ház elérhetősége:

   5741 Kétegyháza, Úttörő utca 95.

          
               Imakérését
elküldheti az
      f_mark_t@citromail.hu
e-mail címre!

              templompng.png